Barsi Dénes író, újságíró, József Attila-díjas (1962). Eredeti nevén Harcsa Dénes parasztcsaládban született 1905. július 7-én Jókán. Középiskoláit és a tanítóképzőt Debrecenben végezte. Az oklevél megszerzése után 1927-ben a körösszegapáti református iskolához került mint helyettes tanító. Még abban az évben megválasztották kántortanítónak. Tagja volt az Országos és Bihar vármegyei Református Tanítóegyesületnek.

A Komádi melletti Dobaipusztán tanított. 1933-ban Takács Ferenc községi jegyző megalapította a Komádi és Vidéke című lapot, amely országos hírnévre tett szert. Felelős szerkesztő dr vitéz Sebestyén Kálmán ügyvéd, a kerület országgyűlési kápviselője volt, majd az ő távozása után Takács Ferenc vette át a helyét és írányította a lapot. Az első szám november 5-én jelent meg, Barsi Dénes helyi tanító és író, Szabó Pál biharugrai író és Sinka István vésztői költő szerkesztette és írta. 1934-ben jelent meg Barsi első verse az újságban, ezután vált rendszeressé a vers rovat, amely közölte Sinka írásait és költeményeit, majd pedig Szabó Pál írásait. Ettől kezdve mondhatjuk a lapot a három bihari író lapjának. Szabó Pál a lap főmunkatársa lett, novellái és főként publicisztikái a bihari állapotok ostoro­zásával foglalkoztak, persze ezt nem nézték jó szemmel a vármegyéről. Sinka inkább riportokat írt, Barsi érezte, hogy társai hangját ellensúlyozni kell, ezért néha fölmagasztalta a főispánt, de hiába, mert állásából felfüggesztették, s csak nehezen helyezték vissza. Megjelent az első Nadányi Zoltán írás is, amely ezek után rendszeressé vált, s így már négytagú lett a szerkesztői csapat.
1934 végén a lap pénzügyi válságba került, csökkentette terjedelmét, 4 laposra állt vissza. Sajnos tartalmában is visszaesés következett be, elmaradtak Sinka, Szabó és Nadányi írásai, csak Barsi ontotta magából a verseket és cikkeket. 1935. márciusában dr. Szilágyi Lajos főispán gyalázatos hangnemű írása jelent meg a lapban a Kisgazdapárt ellen, amelynek megjelentetése érthetetlen. Ezt követte az, hogy a lap megszűnt vagy betiltották, tehát nem jelent meg 1935. június 30-a után, hanem a Bihar vette át a kisrégió tájékoztatását.

A volt három szerkesztő Barsi Dénes, Szabó Pál és Sinka István 1935 októberében megindították a Kelet Népe című folyóiratot. Az új folyóirat kiadását a Sebes-Körös hídján határozták el. A lapot Budapesten szerkesztették, majd 1938-ban egyesült a Válasszal. Később Szabó Pál lemondott kiadói jogáról Móricz Zsigmond javára.

Barsi rendszeresen írt cikkeket – főként paraszt kérdésekről – a Magyar Élet és a Magyar Út című folyóiratokba. Részt vett a népi írók vitáiban és találkozóin. 1945-46-ban a fővárosban élt, a Parasztszövetség lapjának, a Magyar Parasztéletnek a szerkesztője. 1947-től a Tiszántúlra visszatérve napszámosként kereste kenyerét. 1957 után egymás után jelentek meg regényei a régi és az átalakuló falusi életről. 1961-ban Dunaújvárosba költözött, hogy a város társadalmának történetét megírja, de betegsége ebben már megakadályozta. 1968. január 5-én halt meg Dunaújvárosban.

Művei:

Bolondgomba (kisregény, Bp., 1941)
A Császár-malom titka (kisregény, Bp., 1941)
Mezei füst (regény, Bp., 1941)
Jehova tanúja (regény, Bp., 1957)
Szentjánosbogár (elbeszélések, Bp., 1958)
A tüskebokor kivirágzik (ifjúsági regény, Bp., 1959)
Lázgörbe (regény, Bp., 1961)
Eltűnik a vajdakincs (ifjúsági regény, Bp., 1962)
Sorsváltás (regény, Bp., 1963)
Sötétből világosba (elbeszélések, Bp., 1966)
Ne reszkess, apafej! (ifjúsági regény, Bp., 1966)
Parázs a hamuban (regény, Bp., 1968)

Vésztőn 1988-ban a mágori szoborparkban avatták fel Varga Géza szobrászművész róla készült alkotását, 1990-ben Fodor Sándor szobrát adták át Dunaújvárosban. Ebben a városban utca is őrzi az emlékét. 2006. szeptember 1-jétől a komádi általános iskola Barsi Dénes nevét vette fel.